Janisz Varufakisz személyes hangú írásban arról ír, hogy szerinte az Egyesült Államokban egykor még megvolt az önvizsgálat és a megtisztulás lehetősége, ez azonban mára eltűnt. A volt görög pénzügyminiszter az amerikai jubileum kapcsán nem szokásos gazdasági elemzést ad, hanem saját emlékein és kulturális élményein keresztül beszél az országról.

Az írás központi állítása egyszerű: a szerző szerint Amerika már nem jut el a katarzisig, vagyis ahhoz a pillanathoz, amikor egy társadalom szembenéz a saját ellentmondásaival. Ennek okát abban látja, hogy az Egyesült Államok fejlődése közben olyan folyamatok erősödtek fel, amelyek ezt az önkritikus feloldást szerinte ellehetetlenítették.

Amerika Varufakisz emlékeiben

Varufakisz felidézi első amerikai élményét is, amelyhez a görögországi katonai diktatúra időszaka kapcsolódik. Gyerekként egy sétán értesült arról, hogy Robert F. Kennedy meghalt, és ezt édesanyja nagy reményvesztésként élte meg. A szerző szerint ez volt az első erős tapasztalata arról, hogy Amerika egyszerre jelentett reményt és belső feszültséget.

Ezután több olyan amerikai filmről, könyvről és zenéről beszél, amelyek számára az ország árnyoldalait mutatták meg. Ezek között említi a vietnámi háborút, a korrupciót, a Watergate-ügyet, a blues és a rock and roll világát, valamint az amerikai ipar és városi kultúra hatását is.

A katarzis lehetősége és elvesztése

Az írás egyik fő gondolata, hogy az amerikai alkotók korábban képesek voltak saját ellentmondásaikat művészi formában, önkritikusan bemutatni. Varufakisz szerint ezekben a művekben ott volt a közösségi önvizsgálat és a katarzis lehetősége.

Állítása szerint ez a lehetőség később eltűnt, amikor az amerikai gazdaság a többlettermelésről a hiány felhalmozására állt át. Ezt a folyamatot a Bretton Woods-i rendszer lezárásához kapcsolódó Nixon-sokkal jelöli.

Mit hozott a gazdasági átalakulás?

Varufakisz úgy látja, hogy az 1980-as évektől az önkritikus amerikai kulturális alkotásokat egyre inkább a túlzott nacionalizmus hangja szorította háttérbe. Ezzel párhuzamosan szerinte az elit a hiányból és az amerikai gazdasági erőből újfajta dominanciát épített fel.

Az írásban megjelenik az is, hogy a külföldi tőke New Yorkba áramlott, miközben a pénzügyi szektor súlya nőtt. Később ehhez a felhőalapú tőke, a nagy technológiai cégek és a mesterséges intelligencia térnyerését is hozzáteszi, mint a társadalmi szakadékot tovább mélyítő fejleményeket.

Varufakisz szerint mindez hozzájárult Donald Trump elnökségéhez, és ahhoz, hogy az Egyesült Államok ma szerinte nyers erőt és növekvő instabilitást termel. A cikke végén azt írja: az amerikai katarzis lehetősége, amely a kétszázadik évforduló idején még létezett, fél évszázaddal később már alig elképzelhető.

Az írás tehát egy személyes hangvételű, kulturális és politikai visszatekintés, amelyben Varufakisz azt állítja: Amerika önvizsgálati esélye mára nagyrészt elveszett.

GYIK

Melyik évforduló kapcsán ír Varufakisz Amerikáról?

Az Egyesült Államok megalapításának 250. évfordulója kapcsán.

Mi volt a szerző első amerikai emléke?

Gyerekként értesült Robert F. Kennedy haláláról, amit édesanyja nagy veszteségként élt meg.

Miben látja Varufakisz az amerikai katarzis elvesztésének okát?

A gazdaság átalakulásában, a hiány felhalmozásában, majd a pénzügyi szektor és a technológiai tőke erősödésében.

A cikk általános tájékoztatás, nem személyre szabott befektetési, hitel-, adó- vagy jogi tanács. Pénzügyi döntés előtt ellenőrizd az aktuális feltételeket.